Közoktatási Reform - 2012

Iskolai lövöldözés után túszmentés Kőbányán

Túszmentési gyakorlatot tartott a Terrorelhárítási Központ (TEK) Budapest X. kerületében, az Újhegyi úton, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának Oktatási Központjában hétfő kora délután.

A gyakorlaton egy iskolai lövöldözést követő túszmentést szimuláltak kommandósok, rendőrök, mentők és tűzoltók – közölte Hajdu János, a TEK főigazgatója újságírókkal.

Hajdu János az oktatási intézmény épületének földszintjén, ahol a szimuláció szerint éppen sebesült embereket láttak el a mentősök, elmondta, hogy több százan vettek részt a gyakorlatban, amely a tájékoztatója időpontjában is tartott. A szimuláció szerint egy ember körülbelül húsz túszt ejtett az intézmény második emeletén.

Kérdésre válaszolva közölte, az értékelés rendkívül egyszerű; ha egyetlen egy túszt is ki tudnak hozni életben, akkor azt a gyakorlatot sikeresnek tekintik, bár a cél természetesen az, hogy minél többet kimentsenek.

A gyakorlatot a „válságkezelő pontból” figyelemmel kísérte az FBI budapesti képviselője is – jegyezte meg Hajdu János.

A gyakorlat részleteiről a TEK kiképzési főosztályának egyik, csuklyát viselő munkatársa elmondta, a szimuláció szerint egy testvérpár kezdett el lövöldözni az iskolában, mert az osztályfőnökük, az igazgatójuk és diáktársaik lelövésével akarták megtorolni kirúgásukat. A testvérpár egyik tagját még a földszinten meglőtték, a másik a második emeletre menekült, és túszokkal együtt elzárkózott.

Grégoire Monroche, a francia követség attaséja szerint a résztvevők „magas szinten” oldották meg a feladatot. Közölte, a TEK-kel folytatott együttműködés jegyében a jövő évben a francia speciális egységekkel közös gyakorlatot kívánnak végrehajtani.

A TEK korábbi közlése szerint a gyakorlat célja az volt, hogy a műveleti egységek valós környezetben, az éles szituációhoz hasonló helyzetben mérjék le tudásukat, teszteljék taktikai felkészültségüket egy esetleges iskolai lövöldözés felszámolása kapcsán. A gyakorlaton több ország megfigyelői is részt vesznek, segítenek a gyakorlat kiértékelésében, a tapasztalatok leszűrésében.

A rendőrség a gyakorlat ideje alatt a környező utcákat lezárta, a gyakorlatnak helyet adó iskola körül több mentő- és tűzoltóautó is felsorakozott. A tájékoztató közben lehetett látni, amint a mentők „sérülteket” látnak el, és azt, hogy fegyveres kommandósok biztosítják a helyszínt.

Pisztollyal fenyegette tanárnőjét a kisdiák

---

Egy kanadai iskola, ahol harcolnak a "magyar" gyerekekért

Harmadikos kisfiú ücsörög a Queen Victoria általános iskola igazgatói irodáján. Megpróbál kislisszolni, de az iskolatitkár észreveszi, és rászól: "Szandor, you have to stay here and wait for your Mommy." "Csak kimegyek és megnézem, itt van-e az anyu..." - feleli a gyerek magyarul. "Szandor, uljel le itt" - szól rá a pult mögül egy férfi is, erősen törve a magyart. Erre a kisfiú bánatos arccal visszaül a padra. Maradnia kell, pedig kint az udvaron, a torontói Jameson Avenue sarkán nyüzsögnek a hangoskodó gyerekek: a kanadaiakon kívül ázsiaiak, feketék és cigányok.

Amikor a torontói Parkdale negyedben 2009 szeptemberében a Queen Victoria iskola megnyílt, a frissen összeállt tanári kar meghökkentő jelenséggel szembesült: újabb és újabb szülők jelentek meg a beiratkozáson, akik nem beszéltek angolul. Mindannyian Magyarországról érkezett cigány menedékkérők voltak. "És nálunk nem volt senki, aki magyarul tudott volna" - mondta David Finkelstein igazgató az [origo]-nak.

Az iskola 600 gyereket várt, de szeptember végéig 670 diákot írattak be. A tanév végére 730 tanulójuk volt, az év közben érkezők legnagyobb része magyar roma kisgyerek. "Egészen példa nélküli, hogy év közben 130 új diákot írassanak be egy iskolába. Úgy is mondhatnám, hogy ez lényegében soha nem fordul elő, egyszerűen lehetetlen, de velünk mégis megtörtént" - mondta az [origo]-nak Finkelstein, aki szerint ugyanez történt a városrész két másik általános iskolájában is ugyanekkor.

A kihívást részben a nyelv jelentette, részben a magyar gyerekek tudásában "tátongó lyukak", részben pedig a tény, hogy egy ekkora "homogén csoport" érkezett. "A legtöbb újonnan érkező gyerek egy kicsit azért tud angolul, ők nem tudtak. Ha csak egy-két diák jön, számukra nagyon sürgős, hogy megtanuljanak angolul - hogy játszani tudjanak a többi gyerekkel, hogy meg tudják kérdezni, hol a mosdó. A magyar diákoknak erre nem volt szükségük, mert a társaikkal tudtak magyarul beszélni. Még a tanórákon is a magyar lett az uralkodó nyelv, és ezzel a tanárainknak meg kellett birkózniuk" - mondta az igazgató. Az iskola végül nyitott összesen nyolc új osztályt, kapott egy magyar származású igazgatóhelyettest, és felvett új tanárokat.

"Nem csak a lexikális tudásukkal kell törődnünk, hanem a mentális egészségükre is figyelünk" - magyarázta az igazgató. Túlnyúltak az iskola határain, és az egész családokkal foglalkozni kezdtek, együttműködve a helyi szociális szolgáltatókkal, akik a bevándorlók beilleszkedését segítik. Egy idő után Parkdale-ben találtak egy magyarul beszélő szociális munkást, aki nem csak az iskolarendszerben segített eligazodni a családoknak, hanem a bürokráciában, az egészségügyben is. Havonta egyszer ismerkedő reggeliket tartanak, ahol a családtagok kérdéseket tehetnek fel az iskoláról, de akár a kanadai társadalom működéséről is - mondta Finkelstein.

Mivel az iskola nem tudott magyarul beszélő tanárt találni, gyakran előfordult, hogy tolmácsok segítségével tartottak órát. A tolmácsok fordítottak a szülők és az iskola között, és a gyerekek közötti konfliktusokat is segítettek kezelni, ami alaposan próbára tette az iskolát. "Minden gyerek balhéba keveredik néha játék közben. Ilyenkor mi leültetjük a diákokat, és megkérdezzük, hogy mi történt. Aztán megbeszéljük, és elmagyarázzuk nekik, hogy miért kell másként viselkedniük" - magyarázta az igazgató. "A magyar gyerekekkel viszont csak jelekkel tudtunk kommunikálni, és a konfliktusok feloldása enyhén szólva nem volt kifinomult. Az lett a vége, hogy annyit mondtunk, 'nem szabad', mert ezt azért megtanultuk, hatása viszont alig volt. A gyerekek kisétáltak, és persze elölről kezdték."


Az iskola törődik az újonnan jött gyerekek családjaival is

Az igazgató szerint az elmúlt két évben sokat léptek előre ugyan, de a végcél - például, hogy minden gyerek együtt játsszon - még messze van. "Csak elképzelni tudom, milyen lehet egy olyan osztályban ülni, ahol a tanár mondjuk kínaiul beszél, megállás nélkül. Ők ilyen helyzetben vannak, miközben nagyon szeretnének megtanulni olvasni, és jól teljesíteni. Természetes, hogy a tizenöt perces szünetben magyarul beszélnek."

Az iskolának egyelőre sok gondja van a hiányzásokkal is. A roma gyerekek ugyanis kevésbé szoktak hozzá a mindennapi iskolába járáshoz, úgyhogy sokan hiányoznak például péntekenként az igazgató szerint. "Azt is meg kell érteni, hogy ma már a diákok jobban értenek angolul, mint a szüleik. Szóval, ha egy szülő orvoshoz megy, vagy találkozója van, elviszi a gyerekét, hogy segítsen fordítani neki" - tette hozzá. Paul St. Clair, a menekülteket segítő torontói civil szervezet, a Culture Link vezetője szerint általában egy évbe telik, amíg a szülők felismerik, hogy a kanadai iskolákban valóban segíteni akarnak nekik, és nem "eldugni a gyereket valamilyen speciális osztályban, vagy a hátsó padsorokban".

Az is tény, hogy a roma gyerekek élete - mivel a családjuk jövője bizonytalan - az átlagosnál feszültebb. "Amikor a menekültügyi hatóságnál meghallgatásuk van, akkor nagyon idegesek. Ezek nagyon kemény helyzetek a diákoknak, éppúgy, mintha elválnának a szüleik." Finkelstein szerint az iskolában csak remélni tudják, hogy a magyar családok maradni tudnak Kanadában, de erre a folyamatra nincs ráhatásuk. Sok gyerek volt már, akinek családostul vissza kellett mennie Magyarországra. Ilyenkor az igazgató szerint a legtöbbször nem köszönnek el, csak eltűnnek, és a tanárok csak utóbb hallanak arról, hogy már nincsenek is az országban. "Néha csak annyit mondanak, hogy ma van az utolsó napom az iskolában."

Az utca, ahol mindenki magyarul beszél

Ezzel a bizonytalansággal néz szembe a kisebb budapesti kerület méretű Parkdale-ben mintegy négyezer Magyarországról jött cigány. Ezt a városrészt, és fő utcáját, a Jameson Avenue-t "leszállópályának" becézik a torontóiak, mert úgy alakult, hogy a bevándorlók többsége először ide költözik. A Globe and Mail szerint itt kezdtek új életet a nyolcvanas években ide érkező indiaiak, latinok, filippínók, szikhek és tamilok, majd a kilencvenes években nagyobb tömegben érkező tibetiek.

Az elmúlt években viszont a kelet-európai romák vették át a főszerepet - olyannyira, hogy a Jameson Avenue-n ma már nem lehet úgy megtenni tíz métert, hogy az ember ne hallana magyar szót. "Nagyon jó itt, mi nem akarunk hazamenni. Itt van húsipari munka, van csokigyár, likőrgyár, én egy mosodában fogok dolgozni. Jól is fizetnek, kéthetente" - mondta egy idős cigány asszony a Jameson Avenue sarkán arról, hogy miért jöttek Torontóba.

Az ő családja két éve érkezett Kanadába, először ő a férjével, majd a három lányuk és azok családja is követte őket. Az asszony azt mondta, sajószentpéteri, kazincbarcikai, edelényi, miskolci roma családokat is ismer a környéken. A többségük szerinte azért nem félt belevágni a bizonytalan kimenetelű kivándorlásba, mert Magyarországon számukra nincs munkalehetőség, csak nélkülözés.


A Jameson Avenue sok bevándorló első állomása

A Jameson Avenue a torontói belváros utolsó olyan környéke, ahol még viszonylag jutányos áron lehet lakást bérelni, és errefelé a tulajdonosok sem olyan szigorúak, mint másutt. Az [origo]-nak többen beszéltek arról, hogy a háziurak nagyon meggondolják, hogy kinek adják bérbe a lakásukat, és jellemzően nem szeretik a szociális segélyekből élőket. Olyan bérlőket várnak helyettük, akik biztos keresettel rendelkeznek.

Paul St. Clair szerint nem véletlen, hogy az elsőként érkezőket követve ugyanoda költöznek a roma menedékkérők: Parkdale-ben erős a szociális háló, van egy segíteni akaró helyi szervezet, az iskolák már fel vannak készülve az újonnan érkezők fogadására, és az egymás közelében élő emberek is segítenek egymásnak, például ügyvédet vagy tolmácsot találni. "És itt könnyen tudnak ismerkedni egymással, találkoznak az iskolában, az utcán, és bulikat szerveznek" - mondta. St. Clair szerint nem alakultak ki nagy feszültségek a régóta Parkdale-ben élők és a beköltöző romák között, ha pedig volt is ilyen, az idővel elcsitult. A lakók főleg a számukra szokatlanul hangos zenére és az éjszakába nyúló mulatságokra panaszkodtak.

"Sokszor kellett eltagadni a származásomat"

A Jameson Avenue-n bérel egy kis lakást a férjével és a kislányaival egy harmincas roma nő is, aki egy évvel ezelőtt, az egyik, árvíz sújtotta faluból érkezett Kanadába. A fiatal nő azzal a feltétellel mesélt magáról és a romák torontói életéről, hogy nem írjuk le a nevét.

"Lehet ezt sejteni: majdnem mindenki anyagi okból jön. Nem az üldözés miatt, hanem mert otthon nem tudnak megélni" - mondta. Az asszony a férjével együtt az után döntött a távozás mellett, hogy a házuk az árvízben lakhatatlanná vált, és úgy érezték, hogy már nincs erejük újrakezdeni. Több olyan korábbi élmény is áll azonban a döntésük hátterében, amely nélkül nem hagyták volna el Magyarországot. A fiatal nő azt mondta, sokszor kellett a származását "eltagadnia", hogy előrejusson.

A nagyobbik lányukért például - aki kitűnő tanuló volt a falusi iskolában - soha nem merte a férjét küldeni tanítás után, mert az ő bőre sötétebb, és "egyből látszik, hogy roma". A nő attól félt, hogy ha az iskolában megtudják, hogy a kislánya roma származású, akkor át akarják majd tenni a kisegítő osztályba. Egy alkalommal viszont muszáj volt a férjét küldenie a kislányért. Még aznap délután csörgött a telefon: az iskolaigazgató azt kezdte magyarázni, hogy a kislány teljesítménye az utóbbi időben annyira leromlott, hogy jobb lenne osztályt váltania. A nő szerint ez végül nem történt meg, mert megmondta az igazgatónak, hogy ha a kisegítő osztályba helyezik át a gyerekét, akkor az ombudsmanhoz és a sajtóhoz fordul.

Az árvíz után eljöttek, "mint minden család az elején, tudatlanul", és menekültként jelentkeztek be. Mindjárt az első próbán elbuktak: a nagy köteg dokumentumot, amit egy hónappal az érkezése utánig minden menedékkérőnek kitöltve vissza kell küldenie, rábízták egy torontói ismerősre, aki azt mondta, odaadja egy helyi magyar ügyvédnek, és az majd intézkedik.

Egy hónappal később viszont felhívták őket a kanadai bevándorlási hivatalból azzal, hogy illegálisan tartózkodnak az országban, mert nem küldték vissza a papírjaikat. "Itt sok ember járt ugyanígy, nem egy történetet hallottam. Az itteni magyar ügyvédek nem foglalkoznak a menekültekkel, csak a pénzt nézik" - mondta a nő, hozzátéve, hogy ekkor kerestek egy másik ügyvédet, aki viszont olyan ügyes volt, hogy elintézte nekik a letelepedési engedélyt. A családnak így már nem kell aggódnia a menekültügyi eljárás, a meghallgatások, vagy a kitoloncolás miatt. "Mostanra megnyugodtak a gyerekek is, a kicsit bevették óvodába. Én a munkavállalásit várom, addig meg mindennap tanulok angolul" - mondta.


Kanadában van munka, de az kemény, és késni tilos

A legtöbb, Torontóba érkező romáról viszont nincs jó véleménnyel a nő. Szerinte most már "túl sokan" jönnek, és "eltolnak mindent": a tizedük sem dolgozik, ahogy otthon sem, és közben vannak, akik lopnak. "A kanadaiak nagyon aranyosak és segítőkészek, elhiszik, amit mondasz nekik, de most már sok boltban van testőr a környéken" - állította a nő. Az is zavarja, hogy a magyar romák egymást "csalják ki" Kanadába. Sokan meggondolatlanok, felszámolnak mindent maguk mögött, és kijönnek, mert azt hiszik, hogy itt mindenük meglesz - magyarázta. "Pedig itt sem könnyű az élet, a lakbér magas, a rezsi magas, a segély kevés, és dolgozni kell keményen" - mondta. Ennek ellenére "itt mindenki igyekszik, hogy meg tudjon ragadni, hogy az otthona legyen Kanada".

"Vannak romák, akik kikaparják magukat"

Hasonlóan vegyes tapasztalatokat szerzett az utóbbi időben érkezett romákról Zsófia is, aki cigány származású, de nem menedékkérőként érkezett Kanadába 12 évvel ezelőtt. Akkor éppen nem volt vízumkötelezettség, viszonylag könnyű volt szerencsét próbálni. Zsófia először takarított, éveken át dolgozott bejárónőként, mellette tanult. Ma már sikeres fotográfus, saját műterme van, 14-16 órákat is dolgozik egy nap - ahogy az Kanadában szerinte megszokott - a torontói középosztály életszínvonalára küzdötte fel magát.

"Vannak itt romák, akik kikaparják magukat, egy barátnőm vezető designer lett egy könyváruházban, de ez nagyon kemény. Itt van munka, mehetsz a répagyárba, takaríthatsz, de nem lehet késni, és dolgozni kell" - mondta. Szerinte sokan vannak, akik rengeteget dolgoznak, aztán vesznek egy házat, és megvetik a lábukat, "mert a cigány nagyon kreatív, és tehetséges". Viszont sokan vannak, akik tudatlanul jönnek ki a rokonaikhoz, és bekerülnek egy nagyobb cigány közösségbe, aminek megvannak a maga szabályai, és ahol "tizenötből két ember dolgozik, és tartja el a többit".

"Ismertem egy lányt, aki így jött ki. Azt mondták neki, ha köztünk akarsz maradni, akkor be kell szállnod a csekkezésbe. Ez azt jelenti, hogy kiveszik a csekkeket a postaládákból, és valahogyan beváltják. Nekem is eltűnt egyszer az adó-visszatérítésem" - mondta. Az [origo]-nak több megkérdezett roma azt mondta, rengeteg szóbeszéd kering a "csekkezésről" és a "kreditkártyázásról" is, azt azonban egyikük sem tudta megmondani, pontosan milyen módszerrel tudnak így pénzhez jutni az emberek. Sok cigánylány sztriptíztáncosként dolgozik, ezzel segítik a családjukat - mondta Zsófia.

"Kiabáltak, hogy ide több gyereket ne szüljek"

Nagy tervei vannak Kanadában Soltész Gábor Jánosnak és családjának is, és ezek között nem szerepel a hazatérés. A férfi és felesége, Rigó Tünde és két gyerekük tavaly márciusban érkeztek menedékkérőként Kanadába Kispestről, ahol a férfi az építőiparban dolgozott. Az [origo]-nak Toronto külvárosában fekvő bérelt lakásukban meséltek magukról, a polgári stílusban, tömörfa bútorokkal berendezett nappalijukban ülve, a krumplipüréből és fasírtból álló vacsora után.

Soltész János szerint azért hagyták el Magyarországot, mert "gárdista-neonáci támadások" érték őt és a feleségét. "Engem a Ferenc körúton támadtak meg egyszer, leköptek, megvertek, megvágták a kezemet. Tündét is megtámadták, és akkor feljelentést tettünk, de nem történt semmi" - mondta.

A felesége azt mondta, ez után a támadás után állandó félelemben élt otthon, legfeljebb a kisközértbe mert kimenni. Azt mondta, a gyalogos felüljárón akart épp átmenni a két gyerekével, amikor a lejáratnál megjelent "három nagy, kopasz férfi gárdista jelvényes ruhában". "Meglöktek, megrugdostak, csúnyán beszéltek velem. Én elestem, a gyerekek ordítottak, ők meg kiabáltak, hogy ide több cigány gyereket ne szüljek, meg hogy takarodjunk el a környékről, mert ez az ő kerületük, és megölnek minden cigányt" - mondta. Aztán valaki felbukkant a felüljárón, és akkor elmentek - tette hozzá. Később többször követtek, és fenyegető leveleket is kaptam - állította.

Soltész János azt mondta, ezek után mindent eladtak, kértek segítséget az ismerős cigány szervezetektől, és a keresztény egyházi közösségüktől is, aztán Torontóba jöttek. Kanadában is az ottani magyar keresztény gyülekezet tagjai segítettek nekik - tette hozzá. "Nem szeretnénk visszamenni, hanem tiszta lappal akarunk munkába állni" - mondta. A férfinak az a terve, hogy építkezéssel és takarítással foglalkozó vállalkozást nyit, ahol menedékkérőket alkalmaz majd. "Segíteni akarunk, hogy a magyar romák beilleszkedjenek, és becsületes munkából meg tudjanak élni itt, és az új nemzedéknek legyen jövője" - mondta. A menedékkérelmükről szóló döntésre húsz hónapja várnak.

"A kanadai rendszert nehéz átlátni, és amikor ezek az emberek kijönnek ide, akkor el vannak veszve, kell nekik a segítség. És senki nem mondja nekik, hogy merre - és vannak, akik a rossz irányba indulnak" - magyarázta Zsófia. Szerinte a kanadai kormány sem csinálja jól: beletelik pár évbe, amíg az érkezők átesnek a "kulturális sokkon", kezdenek egyenesbe jönni, esetleg gyerekeik születnek - és éppen ekkor küldik haza őket. Az emberek szerinte majdhogynem "rögeszmésen" próbálnak Kanadában maradni, minden fellebbezési lehetőséget kihasználnak.

Késelés a suliban

---

"Függetlenségi háborút" akart a támadásra régóta készülő norvég lövöldöző

Régóta készült a támadásokra az a norvég férfi, aki szombaton bevallotta, hogy ő követte el a pénteki robbantásos merényletet, és a pártrendezvényen történt mészárlást. Az előkészületeket egy hosszú naplóban leírta, amelyben szó van egy titkos londoni találkozóról, a bevándorlók elleni háborúról és a robbantási tesztekről is.

A 92 halálos áldozatot követelő oslói támadásokkal gyanúsított norvég férfi korábban részletesen leírta, hogy mire készül. Egy 1500 oldalas dokumentumban írta le az előkészületeket, és az írást a támadások előtt közzétette az interneten. A norvég hatóságok hivatalosan nem erősítette meg, hogy a dokumentumot a tettét beismerő férfi készítette, de a New York Times a nyomozás részleteit ismerő forrásokra hivatkozva azt írja, hogy a támadó írásáról van szó.

Az írásban a 32 éves Anders Bering Breivik keresztény háborúra szólított fel, hogy "megvédje Európát a muszlim uralom fenyegetésétől". Norvégiában a II. világháború óta ez volt a legsúlyosabb támadás, a merényletek elkövetésével gyanúsított férfiről ismerősei azt mondták, hogy szereti a fegyvereket, és megszállottja volt annak, hogy szerinte a multikulturalizmus és a muszlimok bevándorlása fenyegetővé vált.

A 32 éves férfi szombaton beismerte, hogy pénteken ő lövöldözött Oslótól 40 kilométerre lévő kis szigeten, Utoyán. A szigeten, a Norvég Munkáspárt ifjúsági táborában elkövetett mészárlásban 85-en haltak meg. A férfi komppal ment a szigetre, és rendőrnek kiadva magát felszólította a táborozókat, hogy gyűljenek köré, majd tüzet nyitott. A lövöldözés körülbelül másfél órán át tartott, a gyanúsított a rendőrök megérkezésekor ellenállás nélkül megadta magát.

A rendőrség szerint ő helyezte el azt a pokolgépet is, amely két órával a lövöldözés előtt robbant Oslo központjában, a kormány székházánál. A detonációban hét ember életét vesztette, kilencen súlyosan megsebesültek. Jens Stoltenberg kormányfő nem tartózkodott az irodájában, és nem sérült meg a támadásban. A miniszterelnök később véres és gyáva támadásnak minősítette az eseményeket. A támadásoknak nincs más gyanúsítottja, de a norvég hatóságok vizsgálják, hogy voltak-e társai a gyanúsítottnak.

Breivik hónapokon át naplót írt a támadások tervezéséről, napról napra leírta benne, hogyan képzeli el a merényletet. A férfi a naplóban leírja, hogy tagja egy kis csoportnak, amely "meg akarja szerezni Nyugat-Európa politikai és katonai irányítását, és végrehajtson egy kulturálisan konzervatív politikai programot."

Írásában Breivik megjósolt egy tűzvészt, amely több mint egymillió embert fog megölni vagy megsebesíteni, és hozzátette: "a párbeszéd ideje lejárt". Naplójában azt írta, hogy "adtunk a békének egy esélyt. Eljött a fegyveres ellenállás ideje."

A nyilatkozatot Breivik angolosan, Andrew Berwick álnéven írta alá. Az írásban Breivik 2083-at az "európai függetlenség" dátumaként jelölte meg, naplójában azt is leírja, hogy szerinte "a liberalizmus és multikulturalizmus egyenlő a kulturális marxizmussal, amely az írás szerint lerombolja az európai keresztény civilizációt.

A dokumentum leír egy 2002 áprilisi titkosnak nevezett londoni találkozót, amelyen nyolc európai ország kilenc képviselője gyűlt össze, hogy újra felállítsák a templomos lovagok rendjét és a Keresztesek katonai rendjét. A dokumentum nem nevezi meg a résztvevőket, és arról sincs benne szó, hogy tisztában voltak-e Breivik tervezett merényleteivel, bár a nyomozás feltehetőleg azt is tisztázni fogja, hogy ezek az emberek valóban léteznek-e, és ha igen, akkor milyen kapcsolatban vannak a merényletek elkövetésével gyanúsított Breivikkel.

Thomas Hegghammer, a norvég védelmi kutatóintézet terrorizmus szakértője azt mondta, hogy Breivik naplója kísértetiesen hasonlít Oszama bin Laden és más al-Kaida vezetők hasonló feljegyzéseihez, csak keresztény megközelítésből. "Úgy tűnik, a kézirat annak a kísérlete, hogy tükröt tartson az al-Kaida nyilatkozatainak. Pontosan azoknak a fordítottja" - idézte a szakértőt a New York Times.

A lap szerint ritka, hogy tömeggyilkosságok gyanúsítottjai ilyen részletesen dokumentálják tevékenységüket. Úgy tudni, hogy Breivik pénteken feltett az internetre egy videót, amelyen összegezte érveit. A videón, amelyet, azóta eltávolítottak az internetről, a 32 éves Breivik katonai egyenruhában látható, fegyverekkel a kezében. Naplójában Breivik azt is leírta, hogy milyen vegyi anyagokat vásárolt, és hogy az első sikeres, távirányítású bomba robbantása június 13-án történt. A bombakészítés mellett Breivik a naplóban részletesen beszámol tévénézési szokásairól is, és kitér például az Euróvíziós Dalfesztiválra is. A dokumentum hűvös elköszönéssel zárul: "Remélem ez lesz az utolsó bejegyzésem. Július 22., péntek, 12.51 perc van." Nem sokkal később robbant a bomba Oslo központjában.

A rendőrség azt közölte, hogy Breivik egy farmon élt Renában, Kelet-Norvégiában, és ez lehetővé tette neki, hogy nagy mennyiségű műtrágyát rendeljen, amelyet a feltételezések szerint felhasznált a robbanószerkezethez. A férfi ügyvédje, Geir Lippestad szombat este azt mondta, hogy védence könyörtelennek, de szükségesnek nevezte tettét. Az ügyvéd szerint valószínűleg hosszú tervezés előzte meg a bűncselekményt.

A gyanúsított állítólag május elején hat tonna ammónium-nitrátot (műtrágyát) vett egy mezőgazdasági nagykereskedésben. A rendőrség szerint a norvég kormány székházánál működésbe hozott robbanószer ammónium-nitrátból és gázolaj keverékéből állt. Ugyanezt a keveréket használták az 1995-ös egyesült államokbeli Oklahoma Cityben elkövetett robbantásos merényletben, amelynek 168 halálos áldozata volt.

A norvég rendőrség parancsnoka vasárnap közölte, hogy a kettős merénylettel gyanúsított Breivik azt állítja, hogy egyedül követte el a támadásokat. Ennek ellenére a rendőrség még mindig vizsgálódik annak tisztázására, hogy egy vagy több lövöldöző végzett-e a fiatalokkal.

Bruttó ötvenmilliót kapott két szabálytalanul elbocsátott tanár Somogyban

A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati határozata értelmében bruttó 50 millió forintot fizetett ki a Dráva menti iskolafenntartó társulás két istvándi pedagógusnak, miután 2005-ben szabálytalanul szüntették meg a két tanár közalkalmazotti jogviszonyát.

Bruttó ötvenmillió forintot fizetett ki a Dráva menti iskolafenntartó társulás két istvándi pedagógusnak, akik közalkalmazotti jogviszonyuk szabálytalan megszüntetése miatt kerestek jogorvoslatot - írja a Somogy Megyei Hírlap online kiadása. A hat éve húzódó persorozat végére a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati határozata tett pontot.

Az istvándi önkormányzat 2005 augusztusában döntött arról, hogy jogutód nélkül megszűnteti a helyi iskolát és óvodát. Ezzel együtt megszűntették az ott dolgozó pedagógusok közalkalmazotti jogviszonyát is, azonban a felmentési idejükre járó 8-8 havi bért nem fizették ki nekik. A felperesek első- és másodfokon nem nyertek elégtételt, de később a munkaügyi bíróság kötelezte a társulást, hogy fizesse ki az elmaradt munkabért, a nyolc havi felmentési időre járó bért, és ezen felül 12 havi bérnek megfelelő összegű kártérítést.

A Sonline.hu úgy tudja, a pedagógusok a per közben megelégedtek volna a 8-8 havi összeggel, de az alperes, egy ideig még a bíróságok által is éltetve a siker reményét, nem álltak rá az alkura. Bencsik János, Istvándi polgármestere letörten fogadta a döntést. Mint pénteken elmondta, a lakosságarányosan rá kerülő teher nyolcmillió forintjába került a falunak.

István lélekszáma 660 fő. A településen a munkanélküliség 56 százalékos, a gazdaság aktív népességben 103 a nyilvántartott álláskeresők száma. Ez az arányszám háromszorosa a somogyi, s négyszerese az országos átlagnak.

A pláza ásza - Plázacicák és a szexuális szelekció az evolúciós pszichológia szemszögéből

A cigány-magyar együttélés határai

---

Bakancsos turizmus Gyöngyöspatán

---

A jövő munkahelye

Thefutureofwork

View more presentations from hartog.

Az agresszív és bosszúszomjas szülő rátámadt a tanárra - A vesztébe rohant

Angela Merkel utána Nagy-Britannia miniszterelnöke szerint is véget ért a multikulturalizmus

Egymás után sorra jelentgetik be nyugat-európai vezetők, hogy az úgynevezett multikulturalizmus elve meghalt. De mi is ez pontosan, és tényleg igaz-e, hogy egy arab zöldséges nem tud egymás mellett élni őslakos fehér vásárlóival? A külföldön élő magyarok szerint valóban vannak problémák az eltérő kultúrák miatt, de a helyiek már "hozzászoktak" ehhez.

"Egyetlen általam ismert muszlimot sem zavarta sohasem a karácsony... de többüket mélyen felháborította, ha az iszlám vagy az iszlamista szót használták a terrorista fenyegetés körülírására" - írta egy férfi a brit Guardian hasábjain 2007 májusában, miután két napot töltött egy birminghami muszlim családnál. Hozzátette, hogy fontos a rasszizmus elleni harc és szerinte még nagyobb integrációra van szükség Nagy-Britanniában. Azzal zárta sorait, hogy "sok olyan brit muszlim van, akik készek megmutatni számunkra, hogy a brit értékek valójában mit jelentenek".

Ugyanez a férfi, David Cameron, akit azóta Nagy-Britannia miniszterelnökévé választottak, múlt hét szombaton tartott beszédében kijelentette, hogy a multikulturalizmus elve nem volt képes megteremteni egy "demokrácia-központú" közös identitást, és hozzájárult a szegregált közösségek kialakulásához, ahonnan szerinte az iszlám szélsőségesek származnak. Szerinte Nagy-Britanniának erősebb nemzeti identitásra van szüksége, hogy megelőzzék a szélsőséges eszmék térnyerését.

"Nem tudjuk megállítani a terrorizmust szimplán csak a határon túli akciókkal" - mondta Cameron a müncheni védelmi konferencián tartott beszédében, amelyet a New York Times az eddigi miniszterelnöksége egyik legfontosabb megszólalásának nevezett. A brit kormányfő hozzátette, hogy a multikulturalizmus elve miatt tudták radikalizálni az iszlám fundamentalisták a fiatal muszlimokat, "és néhányan közülük a következő szintre lépve terroristákká váltak". Cameron szerint az európai országoknak kevesebbet kéne alkalmazniuk a "mostanában megszokott passzív toleranciát", és többet az "aktív, izmos liberalizmust". A brit miniszterelnök beszédét több muszlim szervezet és az ellenzék is bírálta. A Guardian szerint többen is kétségbe vonták Cameron érzékenységét, amiért "propagandaanyagot" szolgáltat a jobboldali szélsőséges Angol Védelmi Szövetségnek, amelynek 3000 támogatója éppen aznap tartott iszlámellenes demonstrációt Lutonban.


"Ez nem csak brit probléma"
A BBC szerint a multikulturalizmus a legérzékenyebb témája a brit politikának. Akadémiai megfogalmazásban annyit jelent: különböző etnikai vagy vallási közösségek, amelyek teljesen elszigetelten élnek egymás mellett. Egy, a BBC által idézett újságíró az "integráció ellentéteként" jellemezte a multikulturalizmust. A New York Times szerint a brit kormányok az 1960-as évek óta támogatják ezt a politikát, amelynek a lényege, hogy minden csoportnak joga van a saját értékei szerint élni az életét. "Ez nem csak brit probléma" - mondta a multikulturalizmusról Egedy Gergely, a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Karának brit politikával foglalkozó oktatója. Szerinte az elv akkor kezdett elterjedni, amikor rengeteg olyan bevándorló érkezett Nyugat-Európába, akiknek "semmi közük nem volt az európai kultúrához".


"A multikulturalizmus lényege, hogy nem csinálunk velük semmit se" - mondta Egedy, és hozzátette, hogy ennek a következményeként hatalmas közösségek alakultak ki, amelyeknek "nem kellett integrálódniuk, ami azt jelentette, hogy hagyják őket békén". Azt is hozzátette, hogy ezek a közösségek általában pénzügyi támogatást is kaptak az önkormányzatoktól. Az állami támogatásokra Cameron is kitért beszédében, figyelmeztetve a muszlim csoportokat arra, hogy ha nem tisztelik a brit értékeket, megszüntetik a támogatásukat. Egedy szerint a '90-es években megnőtt a bevándorlók száma, és a legnagyobb részük iszlám vallású volt. "Az elszigetelt kultúrák fiataljainak körében nagyobb a brit kultúra elutasítottsága, mint a szüleik esetében" - mondta, és a kultúrák közötti konfliktusok legdrámaibb pontjának a 2005-ös londoni bombamerényleteket nevezte, amelyeket olyan muszlim radikálisok követtek el, akik Nagy-Britanniában éltek.
 
Londonban hozzászoktak az emberek a bevándorlókhoz
 "Mindenfelé lehet mindenféle embert látni itt" - mondta a brit bevándorlókról egy Tamás nevű férfi, aki már négy éve Londonban él. Szerinte állandó a keveredés, és nincsenek egymástól elszigetelve a különböző népcsoportok. "Londonban hozzászokik az ember, hogy például minden sarki boltot indiai vagy muszlim ember működtet" - mondta, és hozzátette, hogy egyszer, amikor Londonon kívül bement egy boltba, teljesen megdöbbent, hogy ott fehér brit ember dolgozott. Tamás szerint volt olyan eset a közelmúltban, amivel néhány muszlim felbosszantotta az angolokat, de már megszokták, hogy sok a bevándorló. Tavaly novemberben közel 35 iszlamista tüntető feketébe öltözve, maszkkal a fejükön összecsapott a rendőrökkel a Hyde park közelében. A tüntetők a Telegraph szerint az afganisztáni és az iraki háború ellen tiltakoztak, elégettek egy babát, és "Brit katonák: terroristák" feliratú transzparenseket vittek magukkal. A Londonban élő magyar férfi szerint az eset után olyan kommenteket lehetett olvasni a Facebookon, hogy "menjenek haza, ha nem tartják tiszteletben a helyi szokásokat, elég sokáig élvezték már a vendégszeretetünket". "Emlékszem, mikor először jöttünk ki ide, egy magyar srác mondta, hogy itt gyorsan rasszista lesz az ember. Azt hiszem, eléggé előítéletes itt az emberek nagy része, nem is biztos, hogy olyan értelemben, hogy lenéz más népcsoportokat, hanem hogy kialakulnak benne sztereotípiák velük kapcsolatban" - magyaráz Tamás, és példaként megemlíti, hogy bizonyos munkákat jellemzően nem angolok végeznek. Azt is hozzáteszi, hogy szerinte az emberek igyekeznek jól elrejteni a valódi gondolataikat a politikai korrektség miatt.

"Volt idő, amikor itt a szőkés vicceket is lengyelekkel mesélték"

A multikulturalizmus elvét nemcsak a brit miniszterelnök kritizálta, hanem hozzá hasonlóan több, a jobbközéphez tartozó európai vezető is. Csütörtökön Nicolas Sarkozy francia elnök mondta egy televíziós interjúban, hogy a koncepció megbukott. "Túlságosan is aggasztott minket annak a személynek az identitása, aki érkezik, és nem törődtünk eleget az országnak az identitásával, amely fogadja őt" - mondta Sarkozy. A Financial Times szerint azt is hozzátette, hogy nem akarnak "hivalkodó módon" az utcán imádkozó embereket Franciaországban. "A multikulturális társadalom építéséről szóló kísérlet megbukott" - jelentette ki Angela Merkel német kancellár tavaly októberben a Kereszténydemokrata Unió (CDU) ifjúsági gyűlésén. Úgy fogalmazott, hogy az álom, amely szerint a "multikultiban" az emberek "boldogan élnek egymás mellett", egyszerűen nem működik Németországban, és a bevándorlóknak többet kell tenniük a beilleszkedésért, például meg kell tanulniuk németül.


Merkel amellett, hogy a multikulturalizmus bukásáról beszélt, azt is kijelentette, hogy a bevándorlókra nagyon is szüksége van Németországnak. "Minden évben 200 ezer német megy nyugdíjba, és hagyja el a munkaerőpiacot anélkül, hogy utánpótlása lenne, a munkaerőhiányt a bevándorlók enyhítik" - jelentette ki. Ennek ellenére egy tavaly októberi közvélemény-kutatás szerint az ország lakóinak harminc százaléka úgy gondolja, hogy Németországot elözönlötték a külföldiek, és ezt rossz jelenségnek tartják. "A németeknek tényleg komoly bajuk van ezzel" - mondta az egy Németországban élő magyar orvos. Szerinte nagyon sokan vannak, akik odamennek egy jobb jövő reményében, de "kb. még a nyelvet is lusták megtanulni". "Volt idő, amikor itt a szőkés vicceket is lengyelekkel mesélték" - tette hozzá. A Németországban élő magyar orvos szerint a "multikulti" tényleg megbukott, mert nem alakult ki egy közös kultúra, amelyet mindenki a magáénak érez. "Inkább sok kisebb-nagyobb szubkultúra létezik, amelyek jó esetben megférnek egymással" - mondta, és példaként külön negyedeket említett, amelyekben csak egymással barátkoznak. Szerinte azonban vannak olyanok is, akik keresik a kapcsolatot a német befogadó társadalommal. "Kialakulóban van egy többedik generációs, értelmiségi külföldi réteg, akik elvannak a saját szubkultúrájukban, de igyekeznek nyitni a németek felé" - mondta, és arab származású orvos kollégáit említette például. (Továbbiak itt)

Molnár F. Árpád a tanárverésekről és az iskolai erőszakról

Kizárással büntetnék a renitens tanulókat

Tanulságos filmrészlet egy kitűnő filmből - A népességrobbanás okai

Storytelling - Helyzetek és gyakorlatok

port.hu
http://www.rapidshare.com/files/406358400/Sto2ry0te0ll0in1g.part1.rar
http://www.rapidshare.com/files/406384055/Sto2ry0te0ll0in1g.part2.rar
http://www.rapidshare.com/files/406385267/Sto2ry0te0ll0in1g.part3.rar
http://www.rapidshare.com/files/406358375/Sto2ry0te0ll0in1g.part4.rar
http://www.rapidshare.com/files/446526501/Storytelling.srt

Megfelelő jogi háttér nélkül nehézkes a fegyelmezés - Így nem várható el professzionális munka a pedagógusoktól

Egy pillanat alatt fellángolhat az erőszak - Új jelenség a tanárok terrorizálása

A statisztikák szerint egyre több esetben támadnak rá közfeladatot ellátó személyre. Tavaly csak Budapesten tíz esetben volt szükség rendőri intézkedésre tanárokat ért támadások miatt. A törvény betűjén túl mentorok és újabban már rendőrök is részt vesznek az iskolai agresszió kezelésében. Majdnem mindegy, hogy elitiskoláról vagy éppen egy szakmunkásképzőről van-e szó, a konfliktust szinte bármi kiválthatja. Az erőszakot mint jelenséget nem lehet megszüntetni egy társadalomban, ám új oktatási módszerekkel és főleg a szakemberek jobb párbeszédével lehetne eredményeket elérni.

Most már heti rendszerességgel találkozhatunk a pedagógusok bántalmazásáról szóló híradásokkal is. Tanórán támadnak rá a többnyire túlkoros, hátrányos helyzetű, vagy speciális nevelést igénylő kategóriába sorolt tanulók a kiszolgáltatott tanerőre. Egyre gyakoribb az is, hogy a vélt vagy valós sérelmeik miatt felháborodott szülők rontanak rá a meglepett pedagógusra az iskola folyosóján, a tanáriban, vagy a diákok előtt a tanórán. Az agresszió inkább mentális sérelmet okoz, elbizonytalanít és sokszor olyan lelki töréshez vezet, ami pályaelhagyással is járhat. A sajnálatos jelenségekre a jogalkotók is felfigyeltek, az új parlament egyik első lépése az volt, hogy a közfeladatot ellátó személyek közé sorolta a pedagógusokat. A törvény szigora mellett egyes iskolák jól megtermett „mentorokat” is alkalmaznak, akik már a kapuban megállítják a felbőszült szülőt, vagy ott ülnek az órán és tekintélyükkel vigyázzák a rendet.

Romlik a helyzet, Budapest az élen

Szükség is van rájuk, mert a rendőrségi statisztikák a helyzet romlását vetítik előre. Míg 2009-ben összesen 337 esetben támadtak rá közfeladatot ellátó személyre, 2010-ben ez a szám 468-ra nőtt, igaz, e növekedés mögött az a nyári törvénymódosítás is ott állhat, hogy a közfeladatot ellátó személyek közé sorolták a pedagógusokat is. A 131-es esetszám-növekedés ettől függetlenül jelentősnek mondható. Nem mellékes az sem, hogy a támadások, garázdaságok majdnem egyharmadát mindkét évben ittas állapotban követték el. Területi lebontásban 2010-ben Budapest áll az élen, itt 10 esetben kellett intézkednie a rendőröknek amiatt, mert pedagógusra támadtak. Előkelő helyen van Hajdú-Bihar, ahol kilenc, és Borsod mellett Szabolcs, ahol nyolc-nyolc az esetszám. Meg kell jegyezni, hogy Veszprém, Vas, Békés és Nógrád megyékre viszont nem jellemző az erőszaknak eme formája.

Feltűnő, hogy a veszélyes jelenségre éppen az internet hívta fel a figyelmet. Emlékezetes, ahogy egy ország szörnyülködött a fizikatanárát megalázó és egy mosdó alkatrészével ütlegelő középiskolás esetén 2008 tavaszán, ami az egyik osztálytárs mobiltelefonjával lett rögzítve és így kerülhetett fel a világhálóra. (Nem mellékes, hogy a történtek után elhagyta a pályát a tanár, vélhetően a lelki sérülései miatt egy szanatóriumban kezelték.) A kezdetben csak szórványosan jelentkező, erőszakos szülők által elkövetett támadások sem erősítik éppen a tanári tekintélyt. A nyilvánosságra került esetekben az apák mellett az anyák is legalább akkora számban főszereplők, de előfordult néhányszor, hogy az idősebb testvér tört be a tanórára. Nem megkerülhető a székesfehérvári szakiskola esete sem, ahol az elhibázott integráció miatt egy nagyobb csapat tartotta rettegésben az iskolát, a tanulókat és a pedagógusokat egyaránt. Itt végül állandó rendőri jelenléttel sikerült megfékezni az indulatokat, mert a helyi cigány kisebbségi önkormányzat is tehetetlennek bizonyult e téren.

Az is biztos, hogy nem lehet minden problémás osztály elé rendőrt állítani, ugyanakkor a tanári kiszolgáltatottság is agresszióhoz vezethet. Jellemző példa erre az a közelmúltban történt eset, amikor egy tanórai konfliktusra a jól megtermett tanerő azzal tett pontot, hogy egyszerűen lefejelte az őt sértegető diákot. Az sem mellékes, hogy erről az esetről is készült mobiltelefonnal egy felvétel, talán ezért is szerezhettünk róla tudomást.

Új minőség a tanárok terrorizálása

Az oktatási rendszernek mindig is szembe kellett néznie az erőszakos viselkedéssel és azzal a problématömeggel is, amit mindez jelent. Rosta Andrea szerint a diákok közötti agresszív viselkedés egyáltalán nem szokatlan, ugyanakkor a tanárok megtámadása már egy új minőséget jelent. E jelenség hátterében számos ok állhat. A szociológus példaként említi a tanárok tekintélyének meggyengülését, „az iskola mint intézmény presztízsének” hanyatlását, a tömegképzés által jelentett minőségcsökkenést. Utóbbi esetében a tanárok kénytelenek lesüllyedni az uralkodó szintre, amit a diákok is érzékelnek.

Az elitiskolák sem mentesek az agressziótól, a lányok sem angyalok

Az egymás vagy éppen a tanárok terrorizálása nem feltétlenül csak a rossznak tartott környékeken vagy hátrányos helyzetű településeken fordul elő. Erre világít rá Rosta Andrea is, hiszen „arányaiban az elitiskolákban nincsen kevesebb erőszak, mint mondjuk egy szakmunkásképzőben”. Ám az eszközökben eltérések figyelhetők meg – teszi hozzá a szakember, mert előbbiben „a nyílt erőszak helyett inkább verbálisan, vagy rejtetten jelennek meg az ilyen viselkedésformák”. Persze meg kell említeni a szocializációs környezetet is, hiszen akik rosszabb családi helyzetből érkeznek, frusztráltabbak és rosszabb a konfliktusmegoldó képességük is. Tanult mintáik nem alkalmasak arra, hogy a konfliktushelyzeteket megfelelően kezeljék.

Főleg a hátrányos helyzetű fiatalok vesznek részt az iskolai erőszakos cselekményekben, ám a lányok sem maradnak ki ebből – árnyalja a képet a szakember. Utóbbiakra főleg a verbális erőszak vagy a kiközösítés a jellemző, ugyanakkor a fizikai agressziót részükről jóval szigorúbban ítéli meg a társadalom.

Bármibe  bele lehet kötni

A konfliktus kiváltó oka általában valamilyen – nem feltétlenül etnikai – „másság”. A hajviselet, az öltözködés, bármilyen tényező katalizátor lehet. Rosta szerint alapvetően nem lehet megszüntetni az erőszakos viselkedést a társadalomban, így nyilván az oktatási rendszer keretei között sem. „Az anómia mindig is jelen lesz, az ilyen erőszakos viselkedés kriminalizációja nem feltétlenül vezet célra.” Számos részrendszeren keresztül a társadalom jobbítására van szükség, ebben a problémakörben rövid távon nem várhatunk eredményeket – tette hozzá a szociológus. Szerinte meg kellene vizsgálni az olyan oktatási módszereket, amelyeket már az Egyesült Államokban sikerrel kipróbáltak. „Nem egyénileg, hanem csoportszinten kell foglalkozni a gyerekekkel.” Rosta ennek két okát is megnevezte: egyrészt így a csoportból korábban kiközösített vagy önként kivált diákok is újra részt vehetnek a közösség életében, másrészt jelentősen csökkenthető a diák-diák, tanár-diák rivalizáció. Nagyon fontos lenne, hogy az órák alatt ne csak a tudás átadása, hanem a nevelés is kapjon fontos szerepet – teszi hozzá a szakember. A tudásalapú társadalom mellett az értékalapú társadalom is éppoly fontos, s mindkettő alakításában az oktatás társadalmi alrendszere sokat segíthet.

Rosta Andrea súlyos gondnak nevezte, hogy nincsen megfelelő kommunikáció a terület dolgozói, szakemberei között. Úgy látja, hogy a tanároknak akár negyedévenként is össze kellene ülniük pszichológusokkal, gyermekvédelmi referensekkel annak érdekében, hogy legyen pontos információjuk a problémás fiatalokról.

Huncik Péter szerint romák alkothatnák az európai haderő gerincét

Lolita - Egy megtévedt tanár története

port.hu

http://www.rapidshare.com/files/346780336/L1l9l9t7.part1.rar

http://www.rapidshare.com/files/346826770/L1l9l9t7.part2.rar

http://www.rapidshare.com/files/346892965/L1l9l9t7.part3.rar

http://www.rapidshare.com/files/346942009/L1l9l9t7.part4.rar

http://www.rapidshare.com/files/347301311/L1l9l9t7.part5.rar

http://www.rapidshare.com/files/346428218/L1l9l9t7.part6.rar

http://www.rapidshare.com/files/346389116/L1l9l9t7.part7.rar

http://www.rapidshare.com/files/346474608/L1l9l9t7.part8.rar

http://www.rapidshare.com/files/347390680/Lolita__1997_.srt

Zsigmond király szabadságlevele a cigányoknak - a roma honfoglalás kezdetei

A Pál utcai fiúk nehézsorsú utódai törnek-zúznak ebben a remekbeszabott videóklippben

A roma holokaust évfordulója

A magyarországi cigányság elkezdett kilábalni a depresszióból

Valaki lője le az angoltanáromat

Egy megalázott tanár története

Ross Kemp ezúttal a bulgáriai cigánygettókba tesz látogatást

http://www.rapidshare.com/files/435913072/rkb.part1.rar
http://www.rapidshare.com/files/435913079/rkb.part2.rar
http://www.rapidshare.com/files/435939481/rkb.part3.rar

vagy

Gomorra - Provokatív film egy lezűllött ország hétköznapjairól

 www.port.hu

http://www.embedupload.com/?d=2XSXZPIWEY
http://www.embedupload.com/?d=9CODCZURGC
http://www.embedupload.com/?d=7AKFNWVDBP
http://www.embedupload.com/?d=24RWAXBMKY
http, rar, part1, avi 

 

A Bölcsek Tanácsa szerint országunk is az elolaszosodás útjára lépett!

A Jobbik vezetője szerint lassítani kellene a romák szaporodását

Az osztály (Entre les murs) - Tanulságos film egy remek de mégis meghurcolt tanárról

www.port.hu

http://www.rapidshare.com/files/438669574/2e0l0m8.part1.rar
http://www.rapidshare.com/files/438669630/2e0l0m8.part2.rar
http://www.rapidshare.com/files/438669677/2e0l0m8.part3.rar
http://www.rapidshare.com/files/438669531/2e0l0m8.part4.rar
http://www.rapidshare.com/files/438669601/2e0l0m8.part5.rar
http://www.rapidshare.com/files/438669560/2e0l0m8.part6.rar
http://www.rapidshare.com/files/438669892/2e0l0m8.part7.rar
http://www.rapidshare.com/files/438669749/2e0l0m8.part8.rar

vagy

http://hotfile.com/dl/90557705/b2cd512/2e0l0m8.part1.rar.html
http://hotfile.com/dl/90557702/3c4f68b/2e0l0m8.part2.rar.html
http://hotfile.com/dl/90586426/3222d07/2e0l0m8.part3.rar.html
http://hotfile.com/dl/90832984/bd10773/2e0l0m8.part4.rar.html
http://hotfile.com/dl/91056451/3ac7a95/2e0l0m8.part5.rar.html
http://hotfile.com/dl/91070319/eaedacf/2e0l0m8.part6.rar.html
http://hotfile.com/dl/90820264/64f8fa2/2e0l0m8.part7.rar.html
http://hotfile.com/dl/91092336/c10edbf/2e0l0m8.part8.rar.html

Késelés a West Balkánban?

One Eight Seven - 187 - Megrázó film egy rendíthetetlen tanárról

www.port.hu

http://rapidshare.com/files/371072282/1198977.part1.rar

http://rapidshare.com/files/371175516/1198977.part2.rar

http://rapidshare.com/files/371194415/1198977.part3.rar

http://rapidshare.com/files/371261395/1198977.part4.rar

http://rapidshare.com/files/371284301/1198977.part5.rar

http://rapidshare.com/files/371072453/1198977.part6.rar

Romániai cigányok sok vitát kavart franciaországi exodusa

Nem bánta meg a tanerő, hogy lefejelte a diákot - önvédelem volt

Angela Merkel és Pokol Béla szerint is vége lehet a multikultúrális társadalomnak

Susan Greenfield kutatásai - Youtube, Facebook, milyen hatással van az agyműködésre a virtualitás

Az egyre súlyosbodó cigánykérdés már páneurópai romastratégiát sürget

Diákjogi tudor - hasznos olvasmány

Kár hogy ha a tanár ezeknek érvényt akar szerezni, akkor asszisztensekre, valamint jogászokra  is szüksége lehet.

Rendőrök védik a tanárokat egy Székesfehérvári iskolában

Tanítás rendőri védelem mellett - Az elhíresült Székesfehérvári iskola

Agresszív diákok a magyar iskolákban

Magyar tinik és bakfisok feslett szexuális élete - Szodoma és Gomorra kishazánkban

18 éven aluliaknak: http://deturl.com/play.asp?v=PpuFHTLiU90

Waiting for Superman - Érdekes dokumentumfilm az amerikai közoktatási rendszerről

 Letöltés:

http://www.megaupload.com/?d=71A2PIY0

vagy

http://www.rapidshare.com/files/2811236817/waiting.for.superman.limited.dvdrip.x_lpd.avi


Egy új, felkavaró dokumentumfilm, a Waiting for Superman drámai helyzetjelentése csak megerősíti a csodavárást. A nagyhatalom gyermekeinek többsége a minimumot sem tudja teljesíteni az iskolában, súlyos tanárhiány van, de a pályán lévő pedagógusok egy része sem üti meg a mércét, a felduzzasztott adminisztráció elviszi a pénzt, az iskolaépületek lerobbantak, a pedagógus-szakszervezet terror alatt tartja az egész rendszert, a reformereket térdre kényszerítik. A filmet jó időzítéssel, a novemberi időközi választás előtt mutatták be. Az oktatás kérdése, mint annyiszor, most is kampánytéma.

Az egyébként szenvtelen, de az iskolákért szenvedélyesen harcoló és bőkezűen adakozó Bill Gates arra figyelmeztet, hogy "a jelenlegi közoktatással rabszolgákat nevelünk saját állampolgárainkból. A minőségi munkát tudás hiányában képtelenek lesznek amerikaiak elvégezni Amerikában." Gates aggodalmát aláhúzzák azok a statisztikai adatok, amelyek szerint az Egyesült Államok diákjai messze lemaradnak az élvonaltól, és a fejlődő országok szintjén állnak.

A jelenlegi közoktatás több évtizedes hanyatlás következménye. A tekintélyelvű iskola szétverése után a félreértelmezett diákszabadság odáig vezetett, hogy egyes iskolákban a tanárok nemhogy tanítani képtelenek, de örülnek, ha erőszak, garázdaság nélkül megússzák a napot. A tanárhiány-problémát súlyosbítja, hogy ha a legelkötelezettebb pedagógusokat adó mai hatvanas generáció nyugdíjba megy, nem lesz kivel pótolni. Az alacsony fizetés és társadalmi presztízs miatt keveseket vonz a pálya. A kimutatások szerint a legképzetlenebb egyetemisták választják a katedrát. A pedagógus-szakszervezet pedig minden erővel azon van, hogy a gyenge tanároknak örökös állást biztosítson, a tehetségeseket pedig elűzze a pályáról. Két-hároméves gyakorlat után az alkalmatlan tanárt nem lehet kidobni az állásából.

Ha valaminek, az oktatásnak nem szabadna politikafüggővé válnia, mégis az. A szegényeket támogató Demokrata Pártnak kellene leginkább harcolnia a nívós közoktatásért, de hogyan merne átfogó reformokat bevezetni, amikor a pedagógusszakszervezet zsebében van?

Az iskoláskorúak szerencsés tizenöt százaléka magániskolában, többnyire egyházak által fenntartott intézetekben tanul. A szakadék a magán- és közoktatásban végzettek tudása között évről évre mélyül, az esélyegyenlőség futurisztikus idea. Az állami iskolában tanuló nyolcvanöt százaléknak kötelező a lakóhelyhez legközelebb eső oktatási intézménybe járni. Minél szegényebb a környék, annál rosszabb az iskola, és ebből az ördögi körből ritkán lehet kilépni. A gyermek sorsa már az alsó tagozatban eldől. A kitörés egyetlen lehetősége, ha az állami és magánpénzből fenntartott, magasabb színvonalú, kísérleti "charter" iskolába járhatnak.

Az új dokumentumfilm a rideg statisztikának, a lesújtó tényeknek ad emberi arcot. Öt szegény, tehetséges, nagy álmokat dédelgető kisiskolás szeretne bejutni a megváltó "charter" iskolába. Mivel hatalmas a túljelentkezés, sorsolás útján lehet csak bekerülni. Megszakad a néző szíve, amikor a szerencsekerék húzása után a könnyes arcokat látja.

Amikor az oktatás magas színvonaláról, kiváló tanárokról, nagy eredményekről számolnak be a filmben, egy országot emlegetnek: Finnország jelenleg Amerika utolérhetetlen példaképe.

Töritanár lefejeli a szemtelenkedő diákot

Fiatal tanárnaíva nyilatkozik versenyképtelen fizetéséről.