Letöltés:
http://www.megaupload.com/?d=71A2PIY0
vagy
http://www.rapidshare.com/files/2811236817/waiting.for.superman.limited.dvdrip.x_lpd.avi
Egy új, felkavaró dokumentumfilm, a Waiting for Superman drámai helyzetjelentése csak megerősíti a csodavárást. A nagyhatalom gyermekeinek többsége a minimumot sem tudja teljesíteni az iskolában, súlyos tanárhiány van, de a pályán lévő pedagógusok egy része sem üti meg a mércét, a felduzzasztott adminisztráció elviszi a pénzt, az iskolaépületek lerobbantak, a pedagógus-szakszervezet terror alatt tartja az egész rendszert, a reformereket térdre kényszerítik. A filmet jó időzítéssel, a novemberi időközi választás előtt mutatták be. Az oktatás kérdése, mint annyiszor, most is kampánytéma.
Az egyébként szenvtelen, de az iskolákért szenvedélyesen harcoló és bőkezűen adakozó Bill Gates arra figyelmeztet, hogy "a jelenlegi közoktatással rabszolgákat nevelünk saját állampolgárainkból. A minőségi munkát tudás hiányában képtelenek lesznek amerikaiak elvégezni Amerikában." Gates aggodalmát aláhúzzák azok a statisztikai adatok, amelyek szerint az Egyesült Államok diákjai messze lemaradnak az élvonaltól, és a fejlődő országok szintjén állnak.
A jelenlegi közoktatás több évtizedes hanyatlás következménye. A tekintélyelvű iskola szétverése után a félreértelmezett diákszabadság odáig vezetett, hogy egyes iskolákban a tanárok nemhogy tanítani képtelenek, de örülnek, ha erőszak, garázdaság nélkül megússzák a napot. A tanárhiány-problémát súlyosbítja, hogy ha a legelkötelezettebb pedagógusokat adó mai hatvanas generáció nyugdíjba megy, nem lesz kivel pótolni. Az alacsony fizetés és társadalmi presztízs miatt keveseket vonz a pálya. A kimutatások szerint a legképzetlenebb egyetemisták választják a katedrát. A pedagógus-szakszervezet pedig minden erővel azon van, hogy a gyenge tanároknak örökös állást biztosítson, a tehetségeseket pedig elűzze a pályáról. Két-hároméves gyakorlat után az alkalmatlan tanárt nem lehet kidobni az állásából.
Ha valaminek, az oktatásnak nem szabadna politikafüggővé válnia, mégis az. A szegényeket támogató Demokrata Pártnak kellene leginkább harcolnia a nívós közoktatásért, de hogyan merne átfogó reformokat bevezetni, amikor a pedagógusszakszervezet zsebében van?
Az iskoláskorúak szerencsés tizenöt százaléka magániskolában, többnyire egyházak által fenntartott intézetekben tanul. A szakadék a magán- és közoktatásban végzettek tudása között évről évre mélyül, az esélyegyenlőség futurisztikus idea. Az állami iskolában tanuló nyolcvanöt százaléknak kötelező a lakóhelyhez legközelebb eső oktatási intézménybe járni. Minél szegényebb a környék, annál rosszabb az iskola, és ebből az ördögi körből ritkán lehet kilépni. A gyermek sorsa már az alsó tagozatban eldől. A kitörés egyetlen lehetősége, ha az állami és magánpénzből fenntartott, magasabb színvonalú, kísérleti "charter" iskolába járhatnak.
Az új dokumentumfilm a rideg statisztikának, a lesújtó tényeknek ad emberi arcot. Öt szegény, tehetséges, nagy álmokat dédelgető kisiskolás szeretne bejutni a megváltó "charter" iskolába. Mivel hatalmas a túljelentkezés, sorsolás útján lehet csak bekerülni. Megszakad a néző szíve, amikor a szerencsekerék húzása után a könnyes arcokat látja.
Amikor az oktatás magas színvonaláról, kiváló tanárokról, nagy eredményekről számolnak be a filmben, egy országot emlegetnek: Finnország jelenleg Amerika utolérhetetlen példaképe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése